2014. október 26., vasárnap

Egy regényről, és a belőle készült filmről jutott eszembe

Jó ideje éreztem úgy, hogy a valódi sc-fi meghalt. Az a képzet élt bennem, hogy már csak űrviadalokról, alienekről, és a valódi sci-fitől kissé távol álló dolgokról olvashatok, illetve az ezekről készült filmeket nézhetem. Ha nagyon akarom, elolvashatom a Gyűrűk urát, vagy a regénysorozat valamelyik gyenge utánzatát, és a valóságtól fényévekre nevelt tündérekről, trollokról vagy a még gyatrább regények angyalairól és ördögeiről álmodhatok. Pár héttel ezelőtt bekapcsolva maradt a szobánkban a televízió, mi ketten a feleségemmel elmerültünk egy beszélgetésbe, és levettük a hangot, hogy ne zavarjon a készülékből érkező zaj. Kis idő múltán véget ért a reklám, és elkezdődött valami film. Feliratok villantak, és közben zajlott a cselekmény. A hang nélkül érkező műsor egyre többször vonta el a tekintetemet kettőnk beszélgetéséről, majd a képek teljesen magukra terelték a figyelmemet. A látvány, amelyről nem ismertem a lényeget, fogva tartott. Már bántam, hogy nem néztem elejétől a filmet, de mivel nem szeretek menet közben bekapcsolódni egy régebben tartó történetbe, nem erősítettem fel a hangot, inkább váltottam egyet oda és vissza a csatornán, hogy meglássam, mi a töredékesen látott műsor címe, majd kikapcsoltam a tévét. A számítógépen gyorsan utánanéztem, és meghallgattam ismerőseim, íróbarátaim véleményét is a megragadó képeket mutató moziról. Örültem annak, hogy jókat mondtak a történetről, és elárulták, regények alapján forgatták a filmet. Azóta megszereztem a regényt, és már olvasom az Éhezők viadalát. A negyedénél járok, és megnyugodtam. A sci-fi él. Olyan regényt olvashatok, amilyet én is szeretnék írni, de amihez sajnos nem érek fel. Viszont olvashatom, és hosszú idő után végre nagy élményben van részem. Remélem, hogy az eddig megismert rész alapján táplált illúzióim nem foszlanak semmivé, és az Éhezők viadala megmarad olyannak, amilyennek most gondolom. Igazi, klasszikus sci-finek. Csak ajánlani tudom másoknak, hogy ismerkedjenek meg a regénnyel és a filmmel. Talán nem okozok csalódást a tanácsommal.